Drága Olvasóim!
Hol is kezdjem? Talán ott, hogy köszönök Nektek mindent! Ezért is hozok egy ilyen szerkesztői megjegyzésnek nevezett, de inkább köszönetnyilvánító posztot! Nélkületek ez a blog nem tartana sehol, bizton állíthatom! Látni, hogy napról napra nő a megtekintések száma, felemelő érzés, és ezt csak Nektek köszönhetem! Mégis, így a nagy átlagon felül szeretnék pár embernek külön köszönetet mondani:
Elsőként Petra. Petra egy tündéri lány, aki nemrégiben ismerte meg a blogomat, s abból, amit elmond, igazán szereti. Megmutatta nekem, hogy még egy ilyen hosszú, sokrészes blognak is mindig akadnak új olvasói! Köszönöm!
Aztán itt van Ani. Ő szinte a kezdetek óta követi a blogom, mindig van egy-két jó szava, olykor elvárása és kérése irányomba. Ezek pedig mindig csak arra inspirálnak, hogy van, aki tényleg ésszel ÉS szívvel olvas! Köszönöm!
Harmadszor az én édes drága barátnőmnek, a blog egyik legnagyobb rajongójának, Rékának szeretnék köszönetet mondani. Ha Ő nincs, már rég nem írogatnék, az biztos! A legnehezebb időszakaimban inspirált és ösztönzött írásra, amiért iszonyúan hálás vagyok Neki!
Hol is kezdjem? Talán ott, hogy köszönök Nektek mindent! Ezért is hozok egy ilyen szerkesztői megjegyzésnek nevezett, de inkább köszönetnyilvánító posztot! Nélkületek ez a blog nem tartana sehol, bizton állíthatom! Látni, hogy napról napra nő a megtekintések száma, felemelő érzés, és ezt csak Nektek köszönhetem! Mégis, így a nagy átlagon felül szeretnék pár embernek külön köszönetet mondani:
Elsőként Petra. Petra egy tündéri lány, aki nemrégiben ismerte meg a blogomat, s abból, amit elmond, igazán szereti. Megmutatta nekem, hogy még egy ilyen hosszú, sokrészes blognak is mindig akadnak új olvasói! Köszönöm!
Aztán itt van Ani. Ő szinte a kezdetek óta követi a blogom, mindig van egy-két jó szava, olykor elvárása és kérése irányomba. Ezek pedig mindig csak arra inspirálnak, hogy van, aki tényleg ésszel ÉS szívvel olvas! Köszönöm!
Harmadszor az én édes drága barátnőmnek, a blog egyik legnagyobb rajongójának, Rékának szeretnék köszönetet mondani. Ha Ő nincs, már rég nem írogatnék, az biztos! A legnehezebb időszakaimban inspirált és ösztönzött írásra, amiért iszonyúan hálás vagyok Neki!
Végül, de nem utolsó sorban pedig az én Ádám barátomról szólnék Nektek. Ő az egyetlen fiú, akiről tudom, hogy rendszeresen olvassa a blogom. Ő az, aki szól, ha kezdenek elcsajosodni a dolgok, és ő az, aki észben tartatja velem, hogy mit vállalhatok magamra!
És majdnem elfelejtettem: köszönet Neked, kedves, ki most-e sorokat olvasod! Hogy itt vagy, nem számít, hogy csak egy perce, egy napja, vagy a kezdetektől fogva! Az számít, hogy itt vagy, hogy olvasol! Köszönöm!
* * *
* * *
Másodsoron. Csak hogy tudjátok mire számítsatok. A legtöbb blogger nyáron jóval sűrűbben hozza a részeket. Nos, nálam ez sanszos, hogy másképp lesz. Jövő vasárnaptól kezdve iszonyú keveset leszek itthon. Ez nem azt jelenti, hogy nem fogok írni. Nagyon is fogok, az én kis sötétkék spirálfüzetembe, a kis kacsómmal. Viszont posztolni nem garantálom, hogy túl sok időm lesz. Gyakorlatilag a nyáron tervezek kiposztolni 4, maximum 5 részt.
Egészében még nem gondoltam át, meddig tervezem a blogot. Amíg van értelme csinálni. Nem fog számítani, hogy a végére lehet, hogy már egy olvasóm sem marad. Nehéz élethelyzetben, magam miatt kezdtem el írni. Mára már legalább ugyanannyira csinálom értetek, mintsem saját magamért. De ez semmin nem változtat. Ez a blog, s legfőképp az írás mára életem szerves részét képzi. Olyan oldalamat ismertem meg, amiről egy jó ideig nem is sejtettem, hogy létezik!
Köszönöm, hogy vagytok, olvastok, szerettek!
Puszik
Puszik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése